Avagy: hogyan tegyünk olvashatatlanná egy könyvet?

 

Nem klasszikus félrefordításokról szeretnék most írni, inkább csak búslakodnék egy kicsit afölött, hogy milyen sok olyan ember dolgozik a fordítói szakmában, aki az angol mellett a saját anyanyelvét is csak enyhe középfokon beszéli.

Adott a Harcosok törzse című könyv, bizonyos Erin Huntertől, egy nagy aranyszínű plecsnivel a borítóján, miszerint „Bestseller! 3 millió eladott példány”, illetve egy árcédulával, amelyen 400 forintos összeg szerepel. Ez az ellentmondás annyira felvillanyozott, hogy a könyvet azonnal magamévá tettem. Eltekintve attól, hogy a regény eredeti 3 millió vevője is valószínűleg Erin Hunter szokatlanul szapora családjának tagjai közül kerülhetett ki, két-három oldal után nyilvánvalóvá vált, hogy a szokatlanul alacsony beszerzési árat valószínűleg a magyarítás színvonala indokolja.

A könyv a szabadon élő macskák varázslatos világába kalauzol el minket. Hogy milyenek ezek a macskák? Nos, van pl. „színes” macska (ez gondolom a színtelen macska ellentéte), ennek létezik egy mutánsa is, a „színjátszós” macska, van „vékonyvállú” macska, ja, meg „gyömbérszőrű”, ez utóbbi egyébként a magyar paraszti „vörös macska” előkelőbb rokona. Az erdőben jártukban-keltükben a macskákkal igen egzotikus dolgok történnek, például „lengeti a szél a bundájukat” (enyhébb szél esetében ez a „szőr libegésére” módosul) , „ropogós szagokat” éreznek, és ott járnak, „ahol a tőzeg terem”.

Az igazi harci macska viaskodás közben ellenfelét „hasánál a földre szegezi”, a veszteségek láttán „vonyít”, a csata végeztével pedig „lenyalogatja felborzolt mellkasának szőrét”. Súlyos sérülések is érhetik, vegyük csak azt a macskát, akinek a fülét az ellenfél „kettévágta”. Amivel viszont végképp nem tudnak mit kezdeni szegény (színes) macskák, az a farkuk és a fülük. Mint értesülhettem, a macska a farkát „billegteti”, „tekergeti” illetve a „mancsa köré helyezi”, a fülét pedig „kiegyenesíti”, ha gyanakszik, és „megrántja”, ha meglepődik . (Mindezt néha „térdelés” sőt, „guggolás” közben, szégyellem, de ha azt hallom, hogy egy macska guggol, nekem erről egyetlen dolog képes az eszembe jutni...)

Én vagyok az első aki elismeri, hogy ezek csupán apróságok, a „tűz van a lukban” jellegű kapitális baromságoknak a nyomába sem érnek. A harcosok törzse, mint irodalmi alkotás, amúgy sem érdemli meg, hogy ennyit nyavalyogjanak róla. Túlérzékeny széplélek lévén viszont idegesítőnek tartom, ha valakinek nem tűnik fel, amikor a kiválasztott magyar szó, ha egyébként szótári értelemben nem is kritizálható, agyonvágja az egész mondatot. Túl sok ilyen jellegű stiláris apróság annyira elronthatja az olvasó örömét, hogy végül leteszi a fenébe az egészet, 400 forint ide vagy oda.

 

Címkék: kritika fordítás könyv harcosok törzse

A bejegyzés trackback címe:

http://kovacsne.blog.hu/api/trackback/id/tr931692928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Rabi Zsuzsanna 2016.03.28. 09:45:47

bocsi,de nem nagyon értem ezt a kritikát,most a könyvvel van bajod vagy a fordítással? Szerintem az hogy mindent leír csak élvezhetőbbé teszi a könyvet, amúgy nem tudom hogy hol vetted 400 forintért de ahol én vettem olyan 2600 forint körül volt. :/