Válaszgondolatok Renátának a Velveten megjelent megható levelére
http://velvet.hu/blogok/randi/2011/09/04/soha_egyre_se_hajtottam_mind_udvaroltak/
Rövid összefoglaló azoknak, akik nem olvasták, és esetleg nem is akarják elolvasni Renáta ominózus levelét: arról szól, milyen okszerű magyarázatok adhatók arra, ha valakinek lefekszünk a férjével.


Előre bocsájtom: nem voltam, és remélhetőleg nem is leszek szenvedő alanya olyan helyzeteknek, melyekben felbukkan az angyali Renáta, hogy megmentse a férjemet a sivár házasélettől. Ismerek viszont feleségeket és férjeket is, akik megjártak a poklot emiatt. Sőt, egy-két Renátát is ismerek, de ők valamivel szerényebbek, és nincs idejük leveleket írogatni, mert szorgosan isszák a levét annak, hogy beletenyereltek valamibe, amibe nem lett volna muszáj.
A mi konkrét Renátánknak egyébként politikusnak kellene mennie. Levelében rengeteg sok igazság rejtezik, csak épp az egész teljesen hamis. Itt van például mindjárt a levél elején a merész állítás: „soha egyetlen egyre sem hajtottam" (a férjek közül). Ez akár hihető is lehet, kevés nőt látok az utcán rohangálni tangabugyiban, a "Kúrj meg!" felszólítást rikoltozva (bár akadnak ilyenek). Sokkal gyakoribb ellenben a szende kishölgy, diszkrét rózsaszín "megkúrhatsz" felirattal a homlokán, a rebegő pillái felett. Férfiakra értelmes nő nem hajt, hanem bátorítja őket. Tisztességes nő pedig nagyon jól tudja, mi az a pont, amin túl más férjét nem bátorítjuk, bármennyire is jól esne egyébként.
Ehhez kapcsolódik következő elemezésre szoruló mondatunk is, a „Láttam, hogyan válnak erős, önbizalommal teli férfivá attól, ahogyan az udvarlásukat fogadtam". Ismét csak majdnem hihető. Valódi formájában így hangzik: „Láttam, hogyan válok erős, önbizalommal teli nővé attól, ahogyan udvarolnak nekem". Tény, a férfiaknak is jót tesz, ha csaphatják a szelet valakinek. Hajjaj, de még mennyire. Egészen kivirulnak, újra megtanulnak borotválkozni meg mosdani, ilyesmi. De azt el ne higgyük már egy pillanatra sem, hogy a drága Renáta azért udvaroltatott magának (nem, nem, természetesen nem hajtott senkire, csak udvaroltatott magának) hogy a Megkínzott Családapának legyen egy jó napja. A dolog lényege az volt, hogy M. CS. Renáta tenyeréből egyen. Mekkora buli már, kétlábú, ruhában járó házimajom.
Bájosak az utalások a szerelemre, főleg annak tükrében, hogy ha jól fogom fel az írást, Renáta egytől egyig ejtette a fenébe az imádottakat („Úgy tudom, volt szeretőim egyike sem vált még el”), vagy az imádat tárgyai ejtették őt, ez nem derül ki. A szerelem csodaszép, mint a költő szavai is stb stb., épp ezért nem keverendő az egyszeri (többszöri) baszdühvel.
A dolog lényegi része a következő passzusokban következik, ahol felhívják a figyelmünket M. Cs. szenvedéseire, elvégre M.Cs-t „nem tisztelik" mi több, „semmire sem becsülik" otthon. Ezekben a részekben azért rengeteg igazság - lenne. Ha Renáta esetleg megosztaná velünk a feleségek véleményét is. De Renáta nyilvánvalóan nem párkapcsolati terapeuta, ő nem analizál, hanem azonnal gyógyít, azt meg ezer éve tudjuk, hogy minden kórságra legjobb gyógyír az apucillin csepp, hogy adjuk vagy kapjuk, az jelen esetben szinte mindegy. Rengeteg borzalmas, elcseszett házasság van a világon. Azok a férfiismerőseim tudnának mesélni róla, akiket egy adott ponton túl soha nem bátorítottam. Ugyanakkor rengeteg „megalázott férj" történet mögött egyszerű unalom, újdonságra vágyás rejtezik, hisz minden férfi tudja, milyen szívesen mentik meg a Renáták a rászorulókat. Egy 17 éves megmentő meg egyenesen a legnedvesebb álmaik valóra válása, tejszínhabbal. Egy ilyen Renáta még egy kis túlzást is megér, az asszony meg hát télleg nem úgy ficereg az ágyban, mint 20 éve...
A helyzetfelmérés soha nem az egyik fél meghallgatásából áll, ha pedig tényleg speciális szakterületre tévedt Teréz anyaként kívánunk tetszelegni, és helyre kívánjuk hozni amúgy kimondottan szexi felebarátaink férfiúi önbecsülését, ne adj' isten, a házasságát, akkor küldjük őket haza azzal, hogy „akkor most üljetek le az asszonnyal, és így 10 év után kezdjetek el beszélgetni, majd meglátod, mik ki nem derülnek". Ne feledjük azt sem, hogy problémamentes házasság nincs. Ha két embernek huzamosabb ideig egymás mellett kell élnie, az bizony súrlódásokkal, összemorgásokkal jár, mindkét félnek alkalmazkodnia kell. MINDKETTŐNEK. Igen, a nőnek is, igen, a férfinak is, gyakran fogcsikorgatva, „erről anyám sose mesélt”,„ez bizony nem volt benne az „Amerikai pitében” stb. Egyébként Renáta figyelmébe ajánlanám, hogy a francnak kell egy olyan férfi, aki egyszer már bizonyította, hogy
a) képtelen együtt élni valakivel, vagy
b) nincs annyi esze, hogy ne menjen hozzá egy ostoba zsarnokhoz és/vagy
c) ahelyett, hogy megküzdene egy problémával, elbújik a Renáták puncijában.
Vigyázzunk, a cresendo következik: "Magukat felnőttnek mondó emberek, felelősség címszó alatt teszik tönkre a saját, a párjuk és gyerekeik életét pusztán azért, mert félnek kilépni a megszokásaikból. " Gyönyörű szavak, kár, hogy olyan mondja ki őket, aki mindent megtett azért, hogy a tönkremnetel megvalósuljon. Nem azt mondom, hogy nincsenek olyan házasságok, amiket vétek erőszakkal összetartani, mert vannak. Viszont nem győzőm ismételni: aki csak a Renáták ivarszerveibe rejtőzve mer kilépni a saját bűvös köréből, az soha nem lesz felnőtt. Rondaházisárkányanyja helyett lesz egy kurvaanyja. Nem egy jelentős előrelépés.
Ami igazából annyira feldühített, hogy nekiláttam írni, az viszont a következő volt: "A házasságok - egy kivételével - mit sem változtak, a gyerekeknek megmaradtak a korábbról jövőtanulási nehézségeik". Érezzük a finom csúsztatást a KORÁBBRÓL jövő tanulási nehézségeknél? Ízlelgessük egy kicsit, csak úgy olvad a nyelvünkön. Renáta spirituális jelenléte a családi ágyban, és az ehhez nyilvánvalóan kapcsolódó félelmetes cirkuszok odahaza (melyek során apát a legjobb esetben is minimum legecizték, mire apa 10 vagy 20 év elfojtott indulatával esett anyának), az semmi, kérem szépen. A tanulási nehézségek a békekorszak eredményei, akkor még a Jó Renáta a láthatáron sem volt. Egyébként sajnos a „békességben" ám minden emberi megnyilvánulás nélkül egymás mellett élő emberek gyerekei gyakran lesznek feltűnően nyomasztottak, rossz tanulók, fura idióták vagy életveszélyes deviánsok, és ők azok, akiknek felnőve a világon semmilyen tapasztalatuk nem lesz abban, hogy kell a másikat kezelni, elviselni, szeretni. De a Renáták erről lesznek szívesen majd akkor értekezni, ha furulyázás helyett apukát a jó francba hazazavarták a kölkeihez, hogy tanuljon velük, meg kiránduljon velük, meg egyáltalán, állítsa fel őket a kibaszott tévé elől, hová azért vannak letéve, hogy ne hallják a csöndet.
A levél lassan lecseng, mint megtudjuk, sajnos Renátának nem jutott elvált férfi (ja, nem, nem, bocs: pasi. Az tényleg sokkal, de sokkal nagyobb önbizalmat ad egy férfinak, ha lepasizzuk). "Amiben az én helyzetem változott, hogy feladtam az abban való reménykedést, hogy egy olyan férfit tudhassak egyszer magam mellett, aki egyszer volt olyan bátor, hogy kilépett a kínlódásból és megadta a családjának a lehetőséget arra, hogy újrakezdjék és megtalálják más mellett egy párkapcsolat nyugalmát." Függetlenül attól, hogy az elmenekülő apuka milyen lehetőségeket kap az élettől Renáta személyében, függetlenül attól, hogy az egész valóban az asszony hibája volt-e, függetlenül attól, hogy a dörzsölt anyuka ügyvédje a szerencsétlen apukának esetleg a gatyáját is lepereli, és függetlenül attól, hogy tényleg léteznek csodák: képzeljük el, ahogy a porig megalázott, mindenben csalódott negyvenéves anyuka a két darab, válástól teljesen megkergült gyerekével egy új párkapcsolatban végre nyugalmat talál. Ugyanezt kívánom én most sok szeretettel, tiszta szívből minden egyes Renátának.


 

Címkék: 18plusz

A bejegyzés trackback címe:

http://kovacsne.blog.hu/api/trackback/id/tr643204035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

BLX 2013.07.29. 16:14:47

Kovácsné, magácska elgondolkodott már azon, hogy mit csinál, amikor kiderül, hogy a férje épp Renátánál volt, mikor ezt a cikket írta? Hogy magának van-e szerepe abban, hogy a férje Renátához megy?

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2013.08.01. 15:33:50

@BLX: Természetesen. De továbbra is az a véleményem, hogy Renáta legyen olyan kedves és ne játsszon párkapcsolati tanácsadósdit, ha nem ez a szakmája. Tökéletes párkapcsolat nincs, bármelyikbe bele lehet kötni. A kérdés az, hogy bele KELL-e kötni, kizárólag azért, hogy Renáta boldog legyen.

BLX 2013.08.02. 09:16:25

@Kovácsné: Nem szakmája. Viszont ha egy kapcsolat rossz, az meg nem az ő hibája. Ja, ha nem is szakmája: ha a tanácsa nem jó, az más kérdés, de ne vegyük már kötözködésnek!

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2013.08.02. 10:54:03

@BLX: Nyilván nem az ő hibája, viszont tőle nem is fog megjavulni, sőt (:
Most leírhatnám ide még egyszer az egész érvrendszert, amit a posztban kifejtettem, de a lényeg az, hogy ha valaki a saját kapcsolatát (házasságát) nem képes rendbe hozni, akkor az illetővel komoly mentális problémák vannak.
1) Ha a kapcsolat azért nem hozható rendbe, mert az asszony egy agyatlan, házsártos Hitler, akkor felmerül a kérdés, hogy miért kellett elvenni. Nem, nem igaz, hogy az ilyesmit nem lehet előre látni. Legalább három olyan ismerős házaspárt meg tudnék említeni (ok, utánaszámoltam, pontosan hetet), ahol a kezdet kezdetén mindenki tudta, hogy asszonnyal értelmes kommunikációra alapuló emberi kapcsolatot az életben nem lehet majd kialakítani (illetve két olyat tudok, ahol ugyanez vonatkozott a leendő vőlegényre). Próbáltam az illető ismerősöknél puhatolódzni, hogy mit remélnek a leendő házasságtól. Hét esetből hétben az derült ki, hogy a férfiember olyan családból származik, ahol anya hasonló kvalitásokkal rendelkezett, így a fiú is megkívánja, hogy valaki elrendezze az életét, főzzön, mosson rá, illetve szükség esetén leugassa a fejét. Az ilyen férfi imád álmodozni, saját magát tragikus és me nem értett figurának beállítani, az ellenkező nem ölébe bújni vigaszért, miközben valójában esze ágában nincs elhagyni a jó meleg családi... szóval azt. Renáta szerinted milyen esélyekkel "ment meg" egy ilyen férfit? És nem egybites hülyékről beszélek, hanem intelligens, jófej, szórakoztató egyedekről, minden Renáta álma egy ilyen "érzékeny", kedves férfi. (Ajánlom figyelmedbe Vámos Miklóstól az Utazások Erotikában c. könyvet. Tökéletesen mutatja be, mi lesz Renátából és a jelöltből úgy nyolc-tíz év múlva, ha ne adj' isten az ellenállhatatlan kishölgynek sikerül a jóembert elcsábítani otthonról).
2) Ha a kapcsolat azért nem hozható rendbe, mert a férjnek voltaképp nem is volt kedve házasságot kötni, élni és vigadni szeretne, és a háta van tele az otthonnal meg az asszonnyal en bloc, az asszony jellegétől függetlenül, akkor megint csak felmerül a kérdés, hogy akkor mi a jó francnak kötött házasságot. Nem kötelező ugyanis. Az illető vagy gyenge jellemű vagy gyáva. Szintén imád a tragikus hős szerepében tetszelegni. Ilyen is van az ismeretségi körömben, vagy tizenöt évvel ezelőtt magam küldtem el a picsába, mert jött hozzánk sírni, hogy jaj, jaj, jön az esküvő, és úristen, és a férjek szerencsétlen élete. Mondtam neki, hogy meg ne haragudjon, de hadd ne mi döntsük el, hogy ő mit akar. Azóta is jóban vagyunk, ő meg házas, de hogy miért, azt nem tudom, sok értelme nincs a dolognak.
3. A házasságot a rokonok akarták vagy üzleti alapon jött létre. Hadd ne méltassam a helyzetet.
4. A házasság két alapvetően összepasszoló, értelmes ember közt jött létre, de teltek-múltak az évek. A felek közt a kapcsolat jól működik, akár szerelemnek is nevezhetjük a dolgot, de ötszáz fokos szenvedélynek semmiképp. Ide sorolom például magunkat. A jó Renáta pedig jön, és megmenti a férjet ebből az iszonyatos sorvadó zombilétből, és ezzel vissza is kanyarodtunk az első kérdéshez, hogy mit szólnék, ha. Itt egyetlen dolgon múlik minden: hogy felnőtt emberekről van-e szó. A felnőtt ugyanis nem ott kezdődik, hogy száznegyven centinél magasabb és a megfelelő helyeken szőrös, hanem ott, hogy felelősséget vállal, figyel a másikra, adott esetben lemond, az életét folyamatában és nem egy adott pillanat metszetben látja, stb. Egyszóval: nem egy hároméves óvodás, aki azonnal akarja a másik piros vödrét. Unalmas? Aha, ja, lehet. Viszont olyan ivadékokat eredményez, akinek lesz húsz, de lehet hogy harminc JÓ évük, mire az unalmas szakaszba érnek.
Nincs olyan nap, hogy ne fordulnék utána valakinek az utcán, és nyilván a férjem sincs ezzel másképp, az ember kívánós. Jókat szoktunk röhögni rajta. Mindketten szívesen beszélgetünk az ellenkező nem tagjaival, és mindketten pontosan tudjuk, hol van az a határ, ahonnét nincs visszaút. (NINCS olyan, hogy "jááááj, hát észre se vettem, és..."). Mármost ha a férjem egyszer megvadul, és lelép Renátával, tiszta szívvel mondhatom, hogy mindent megtettünk (méghozzá mindketten) hogy a kapcsolatunk működjön, de ezt dobta a gép. Renáta pedig egy kurva lesz, illetve egy önző hároméves, aki nem lát tovább a piros vödörnél (: (: (:

BLX 2013.08.02. 11:06:47

@Kovácsné: Ha a férjed nagyszerű felnőtt, akkor nem kezd ki Renátával. Ennyiben nem értünk egyet. Ha a kapcsolatotok őt nem elégíti ki, akkor nem elégíti ki, Renátától függetlenül. Ha nem egy másik nőt választana, akkor a piát vagy játékot vagy zombulna a számítógép előtt, stb. Ha a férjed TÉNYLEG tudja, hol a határ, akkor nincs Renáta és kész - nincs mitől tartani. Ha nem tudja, akkor most épp homokban van a fejed.

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2013.08.08. 13:16:21

Bízom benne, hogy épp csak nyakig vagyok a homokban és a megfelelő oldalról (: A férjemet felnőtt, értelmes embernek tartom, illúzióim viszont nincsenek. Nincs az az ember, aki ne tudná elveszíteni az eszét (ideértve természetesen saját magamat is). Tökéletesen kielégítő kapcsolat nincs, az ember egyszerűen nem erre van kitalálva - a kultúrája viszont igen, tehát egy nem tökéletes, de jó, működőképes, szeretetre alapuló kapcsolat mindenképp elképzelhető, mi több, meg is valósítható. De azt azért tegyük hozzá az egészhez, hogy ez a poszt nem azért született, mert éjjel-nappal rettegésben élek a Renáta-invázió miatt (: hanem azért, mert az az egy bizonyos konkrét Renáta, aki beírt az adott fórumra (tán az Indexre, ha jól emlékszem, mert ez nem egy mai darab), rettenetesen felhúzott az álszent dumájával.

Tyto Alba 2015.11.16. 02:10:46

Kovácsné, jövök neked egy virággal. Szakmabeli is vagyok, el is váltam és nagyon jót szórakoztam a cikken. Az a baj, hogy Renike is elismerésre vágyik, azért magyarázza olyan hosszan a bizonyítványt, de mint K. Éva nagyrabecsült exbarátnőm megjegyezte anno dacumál: "vasárnap délután négytől hatig mindenki tud jó nő lenni"