Langyos pepszikokakóla

 2014.09.03. 13:37

pepsi.jpgNehéz lenne szó nélkül elmenni az olyan jellegű tudományos fantasztikus újdonságok mellett, mint a mára közismertté vált hetedikes lélekcseréltető tankönyv. Családi és baráti körben mi is megvitattuk a dolgot, és ha most eltekintek a nyolcvan éves anyám véleményétől, aki szerint a szerzőt minimum boldoggá kéne avatni (és aki még véletlenül sem azzal szórakoztatott napi rendszerességgel harminc éven át, hogy "csak orvoshoz és ügyvédhez szabad hozzámenni" imígyen abszolúte nem diszkriminálva embertársaink közt a trendi foglalkozások tekintetében...), akkor a beszélgetések egy közös téma körül forogtak: hogy aki ezt elolvassa, akár ifjonti hetedikes fejjel, az vajon mekkorát fog rajta röhögni. Nyilván ezen csak röhögni lehet, hiszen az olvasó (sőt, nagy valószínűséggel a tankönyvíró) lábán is Nájki cipő villog, maga is lelkes fogyasztója pepszikokakólának, és este hétkor kötelességtudóan rácuppan a tévére, ahol már javában irtják egymást a géppuskával azok a tahó imperialista bankárok.pepsi2.jpg

Ezen tényleg csak röhögni lehet. Nyilván.

Az biztos, hogy amikor az ilyen jellegű slágerszövegek a reneszánszukat élték, vagyis a Drága Kormányzó Úr, majd a Még Drágább Elvtárspajtás idején (mert az ideológia ugyanaz volt, csak a kulcsszavakat kellett lecserélni...), akkor az emberek rálátása a dolgokra enyhén szólva korlátozott volt. A nagymamám korosztálya minden további nélkül leélt egy teljes életet ugyanabban a faluban, boldog írástudatlanságban, kizárólag a plébános, esetleg a Tanító Úr útmutatásaira hagyatkozva. Még a hatvanas-hetvenes években is csak az jutott hozzá alternatív információforrásokhoz, aki nagyon akart (és az alternatív információforrás is kimerült a krumpliból és akácfából készített rádión stikában hallgatott Szabad Európa rádióban, ami megint csak inkább a retorikai eszközöket biztosította az információra szomjazó népnek, mint a bármi mást). Akkor még tényleg működött a központi agyfeltöltés, érezteti is a hatását rendesen a mai napig. No de most... Hát ki a fene fogja bevenni a Nyugat hanyatlásáról szóló központi esti mesét, mikor immár 150 tévécsatornát lehet végigpörgetni (mielőtt az ember a francba kikapcsolja az egészet (: ), és az interneten aztán tényleg oda bóklászunk ahová akarunk, némi nyelvtudással pedig még azon is túl. Ez akkor is így van, ha a vállunkon üldögélő, apró pici ördögöcske egyre aggasztóbban és egyre hangosabban súgja a fülünkbe, hogy MÉG EGYELŐRE. (Még egyelőre) csak úgy lubickolunk az információban, tele vannak a könyvesboltok, multimédiumhoz járhatunk, utazhatunk, sötöbö.

A játék kedvéért variáljuk meg egy kicsit a kérdést. Mi van, ha nem az a kérdés, hogy ki hiszi el az imperialista pepszikokakólát, sokkal inkább az, hogy mit reagál erre az egész helyzetre a gyakorlatban? Ha visszaemlékszem boldog gyermekkoromra, egyetlen olyan embert sem tudok előhívni az emlékezetemből, aki elhitte volna a propagandát, hogy nyugaton a helyzet  változatlanul halad a katasztrófa felé. Mindenki tudta, már abban az információhiányos korban is, hogy nálunk bizony kerítésből van a kolbász, és mint ilyen, kurvára szálkás. Még apám, a vérkommunista is tudta (ahol a vér nem a mentalitására, hanem a világmegváltási láz hevére utal), legfeljebb azt hitte, hogy a kolbász-kerítés polémia előbb utóbb vagy a kolbász javára dől el, vagy mindenki kerítést fog enni, ezáltal megszüntetve az osztálykülönbségeket. Az ember elolvasta a tankönyvben, hogy mennyire jó neki, és mekkora parasztok azok, akik szerint nem jó, aztán jót röhögött rajta, és kiment sörvirslit enni meg emelgette a transzpr... tranpsz... a táblát a Felvonulásin, hogy éljen május elseje.
De közben félt. Mert mi van akkor, kérdezte volt magától az állampolgár elvtárs, akire első mesekönyvemtől a nekrológig minden stációban megállás nélkül dőlt az ideológia - a pontosan ugyanolyan ideológia, mint ez a mostani, éppen csak a szárnyát bontogató pepszikokakólás agyrém, csak a kulcsszavakat kell kicserélni... – szóval mi van akkor, ha valaki felnyom engemet, mert elaludtam a dialektikus materializmus órán, meg kukit rajzoltam a politikai gazdaságtan könyvbe, csak egészen picikét a 120. oldalra, de akkor is ott van, kiradírozhatatlanul, és mi lesz, ha meglátják, olyat csináltam, amit nem szabad, a tököm nem tudja, miért nem szabad, de akkorsenem, és mi lesz, ha... mi lesz ha... áh, inkább felnyomom a Lajcsit, aki a múltkor azt mondta, hogy a CCCP azt jelenti, hogy Cirmos Cica Cafrangos... Hiszen ez már nagyfaternek is bejött, aki szólt a Gest Apónak, hogy Béla bácsi mintha az egyik este azt mondta volna, hogy fura, milyen vörösek ma a csillagok.
A pepszikokakóla-ideológia problémája nem az, hogy agymosottak leszünk. Dehogy leszünk. Legalábbis nem nagyon, vagy nem jobban, mint azok, akik a kólát a cukros üdítőitalon túlmutató isteni áldásként fogják fel, akik szerint tényleg nem ember az, akinek nincs a segge alatt 34646-os lézerkipufogós Audi. Persze, hogy a fogyasztói társadalomnak megvannak a maga agyhalottai, de melyiknek nincsenek? A konkvisztádorokat meg a koncentrációs táborok biztonsági őreit is kitermelte annak idején az a drága jó, keresztyén alapokon nyugvó társadalom. A fogyasztói társadalom viszont az összes baromságával együtt sem definiál az átlaghülye számára olyan szép, egyértelmű, otthon is beszerezhető ellenségeket, mint a pepszikokakólások. (Sokkal inkább a saját magunk ellenségévé tesz minket, három óra kritikátlan  tévénézés, és az ember már-már szemenköpi magát a tükörben, Kovácsné, Kovácsné, a jó hétszentségit, hát hogy-hogy ma sem úgy nézel ki, mint a Zangelina Jolie?! )


Itt hoznám fel példának a másik közkézen forgó tankönyvrészletet, ahol négy Választópolgárról kell eldönteni, hogy hol lehet az ő (sztereo)tipikus élőhelyük.pepsi4.jpg

A rajzok nekem elsőre nem sokat mondtak (újra kéne járnom az általánost) de a férjem azonnal köpte-vágta, hogy a képen látható ellens... Választópolgárok a Libsi, a Gipsy, a Szingli és a Nyugger.  Nagyon sajnáltuk, hogy a Nyuggerre nem tudtunk i-re végződő két szótagú kifejezést kitalálni – a Nénit nem  éreztük  elég pontosan lehatároltnak  – így most már biztosan nem tudunk jelentkezni a Csasztuskaíró Bizottságba, pedig olyan 5-10 év múlva szerintem sztárszakma lesz. (Persze az is lehet, hogy a Nyugger egyáltalán nem Ellenség, hanem Ellenpélda, és akkor rosszul értelmeztük az egész rajzot, leülhetünk, egyes.) Mindenesetre a fenti Választópolgár-típusok mellé a pepszikokakólás szöveg még felsorolja az Otthon Lebzselő Gennyedék Vállalkozót is, akit jobb híján informatikusnak  nevez, lévén az informatikus - akinek a munkája javarészt az agyán belül zajlik, oszt se véső, se kalapács abban a buzis kis kezében - az OLGV egyik legundorítóbb megnyilvánulása.
Ha sikerül a fejekben kellően hosszú ideig kombináltan inkubálni a félelmet és az ellenségképeket, akkor gyakorlatilag zéró fegyverhasználattal sikerül létrehozni egy pompásan működő langyi diktatúrát, ahol a kisbetűs választópolgárokat nem a diktátor és az ő vascsizmás katonái tapossák a porba, ez teljesen felesleges, megoldja azt a kedves lakosság saját maga. Nem,  a többség soha, egyetlen pillanatig sem fog hinni abban, hogy a Nagyvezér hozta le az unortodox gazdasági mechanizmus titkait rejtő rovásírásos kőtáblákat a Sinai hegyről, és hogy Magyarország mennyország (Igen. Csonkán is. Na. Nem kell pofázni. Eljön mindennek az ideje.)  A többség tudni fogja – és ebben az elemi katekizmusnál jobban fog hinni -  hogy jobb nem nyüzsögni, mert baj lesz. Valaki mindig figyel. Nyüzsgés alatt pedig nem az értendő, hogy  fényes nappal szirénázó mentőautó tetején a Moszkva oppppárdon Széll Kálmán tér kellős közepén egy szócsőbe üvöltöm, hogy Vesszen a Vezér, ugyan már. Nyüzsgős az, akire azt mondták, nehogy már az állampolgárnak ezen kelljen gondolkodni, még összezavarodik.  Nyüzsgős az, aki vállalkozik, mert képes a rohadtja a Vezér óvó kezét ellökve saját magától pénzt keresni. Pláne Nyüzsgős, aki ennek kapcsán több pénzt keres, mint én, ez ugyan nem vót benne a tankönybe, de utat adunk némi szabad interpretációnak, Béláim. Aki ír, ne adj’ isten olvas, na az aztán Szupernyüzsgős (írjon-olvasson a Vezér, nem a mi dolgunk) . Ja, meg aki beszélget (Hogy-hogy miről beszélget? Nem mindegy? Az a legegyszerűbb, ha felnyomom, a szemétje, nem akarta nekem eladni azt az öt métert a telekből, na majd most meglesz az egész főd). Nyüzsgős itten mindenki, aki nem simul be, és aki miatt esetleg tényleg jönnek a vascsizmák (vagy mondjuk az oroszok, isten se igazodik ki manapság) és bakker hátha összekeverik a házszámot...

Visszatérve kiindulási pontunkhoz, miszerint hogyan működik ez az egész, mikor itt toljuk a triciklinket a 21. századi információs sztrádán forgalommal szemben.... izé... Elnézést...
Szóval egyáltalán működhet-e ez az egész egy olyan modern világban, ahol már nem a Vezér az egyetlen információforrás? Szerintem igen. Az információval nem csak az tud a baj lenni, ha nincs, hanem az is, ha túl sok van belőle. Az átlagember akkor se tud normálisan tájékozódni, ha nincs miből, meg akkor se, ha húszezer forrásból kéne kiválasztani a megbízhatót (sőt, a megbízhatóKAT, melyek esetleg ellentétes véleményeket tükröznek, de mondjuk legalább a számszaki adatokat nem torzítják...). Ha az átlagemberre annyi információ zúdul, mint amennyi manapság, akkor rémületében, hogy örökre elveszik, vagy bezárkózik a búvárba(ivartól, hozzáállástól stb. függően sztárpletykák/nagy csöcsök/párthírek), vagy marad a központi tévérádiónál, az legalább mindig olyan kellemesen egyformát mond. Langyi pepszikokakóláék szempontjából ez talán még ideálisabb állapot, mint egy információs vasfüggöny költséges fenntartása.
 Azt se feledjük  (és ezzel nagyjából vissza is tértünk a kiindulási pont kiindulási pontjához, vagyis a tankönyvekhez) hogy ahol az oktatási rendszer eleve, hosszú generációk óta nem kedvez a gondolkodásnak, ott bizony nem lesz gondolkodva. Ott az istenadta nép sokkal könnyebben fogadja be a Vezér gondolatait, és lesz annyi hangos hívő, aki aztán a hitetlenül kussoló tömeget majd kordában tartja. Aki megérti, hogy a Nike-cipő hívők és a Vezér-hívők legbelső lényegüket tekintve ugyanazok a kiüresedett, boldogtalan, tudatlan, irigy emberek, abba kár a hetedikes tankönyv, mert már mindent tud a világról. Szedheti is a sátorfáját, oszt mehet napszentüllet felé, ahol a vadiúj közhiedelemmel ellentétben kimondottan sokra becsülik a logikát, még tanítják is az iskolában, meg minden.

pepsi3.jpg

Utóirat: a korrektség nevében:

http://valasz.hu/publi/szexre-is-gondoljatok-ne-mindig-orbanra-103820

Nem tudom, hogy az összes idézett részlet ugyanabból a könyvből származott-e. Fenti gondolataimat ettől függetlenül fenntartom.

A bejegyzés trackback címe:

http://kovacsne.blog.hu/api/trackback/id/tr736665175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dr Brcskzf Gröőő 2014.09.03. 22:35:16

„Szóval egyáltalán működhet-e ez az egész egy olyan modern világban, ahol már nem a Vezér az egyetlen információforrás? Szerintem igen.”
Szerintem is (b+). A közoktatás népbutítás felé fordítása pont ezt a célt szolgálja, azaz hogy minél tovább kitolja annak eljövetelét, hogy elég sok ember legyen hajlandó releváns információ után nézni és ezeket megérteni.

(Kicsit talán off:) van valakinek tippje, hogyan vezessünk rá kamaszokat, hogy Petőfi nem idejétmúlt hazaffy, hanem szabadság- és értelempárti nagymenő?

csársz 2014.09.04. 08:36:57

Ó, ha igazatok volna, és valóban terv szerint menne a "népbutítás"! Az feltételezne valamilyen tervet.
Nem, a képmutatás önmagában létező valami: lásd a karikákat a képernyőn (És ha a face-ra írnám, rögtön volna száz védelmezője, hogy "az más!".)
A képmutatást meg kell tanulni. És ez erre tanít. (A gyerek röhög rajta, nem fordítja el a Coca-Colától, de befészkeli magár a fejébe mint alkalmazható - alkalmazandó - stratégia. És anyádnál például alkalmazza, hogy kapjon még - vagy ne kelljen többet ennie - diós bejglit.)
Ráadásul a terv szerinti képmutatás be is válik: lásd PC-beszéd = Obama megválasztása!

Zoltán Dervadelin 2014.09.10. 12:20:03

"Persze, hogy a fogyasztói társadalomnak megvannak a maga agyhalottai, de melyiknek nincsenek?"
A baj az, hogy ezek nem a szélsőségek, hanem az átlag és én leszek a műveletlen ha nem tudom ki az a Lola és Jánosi Dávid(mindkettő piatt megkaptam a súlyos lesújtó pillantásokat)
De azért se lesz TV-m, salalalla.

holdkoros · http://holdkor.blog.hu/ 2014.10.11. 22:17:47

Tanévkezdéskor hallottam láttam ezt-azt, hogy elég vérlázító dolgokat nyomnak.

Eddig most itt találtam a legtöbb idézetet egy helyen. Oké, meg annyira nem olvastam utána, mert nem vagyok közvetlenül érintett.. bár nem a fenéket nem, mert itt élek, de..

Erre az egészre csak azt tudom mondani, hogy te jóságos magasságos úristen. Mármint.. ez így TÉNYLEG??