Star Wars - Az ébredő erő

 2015.12.18. 08:37

Olvastam valahol, hogy megfenyegették J. J. Abramsot: ha elszúrja a Csillagok háborúját, akkor onnantól élete végéig Jar-Jar Abramsnak fogják hívni. Ekkora katasztrófa nem történt, a Baljós árnyak a poros nyomában nincs az Ébredő erőnek (nem mintha a Baljós árnyak valaha is valakinek a poros nyomában lett volna, nem számítva a Teletubbies-t.) De azért egy Midiklorián Adams-et megérdemelne a rendező-forgatókönyvíró, ha nem is élete végéig, de mondjuk egy napra mindenképp.

Kezdjük a pozitívumokkal: az Ébredő erő olyan szép, hogy ilyen gyönyörűségeset tán még nem is láttunk. Végre visszakaptuk azt az igazi, klasszikus Csillagok háborúja fílinget. A megteremtett világ egészségesen fantáziadús, túlzásoktól mentes, funkcionális, a valós díszleteket és kellékeket mesterien övezik a grafikával. Vadítóan új szögekből mutatják be a jól ismert űrhajókat (egyszerűen lenyűgöző a jelenet, melyben először látjuk a csillagrombolókat, és minden imádatom azé a személyé, aki kitalálta, hova és hogyan parkolják le a Tie vadászokat, mikor épp nem fenyegeti végromlás a Birodalmat, de még hosszan sorolhatnám). Nagyon hatásosak a „földre” (azaz nyilván változatos bolygókra) lehelyezett űrcsaták. Nem lógnak ki a képből a szörnyek - azok a többségükben nagyon, de nagyon ötletes, aranyos, meglepő, stb. szörnyek. Tüneményesek a poénok, igen, az egysorosak is, amiktől egyébként hülyét tudok kapni, annyira nehezen illeszkednek édes-ékes anyanyelvünkbe és kultúránkba. Jók a színészek, régiek és újak egyaránt, és nem gondoltam volna, hogy ezt megérem, de Mark Hamill azért az x. időért, amit szerepel (nem spoilerezünk (: ) megérdemelne egy Oscart. Zabálni valóak azok az aprócska képek, amik az interneten közkedvelt „A rohamosztagosok mindennapjai” témakörben mozognak. Önmagában minden egyes jelenet egy gyöngyszem.

És a gyöngyszemekből – nem születik nyakék. A Csillagok háborúját nem sikerült új alapokra helyezni, mint a Star Treket. Valószínűleg nem véletlenül, nagyságrendekkel nagyobb pénzekről és indulatokról volt itt szó, mint Kirk kapitányék esetében, nem lehetett csak úgy kacsintani egy gigászit, hogy Hja, gyerekek, szívtatok, alternatív univerzum. Ellenkezőleg, az összes kacsintás (rengeteg van) éppenséggel megakadályozza, hogy elvonatkoztassunk az eredeti Csillagok háborújától, és önmagában próbáljunk meg örülni a sztorinak és a szereplőknek. Ez a rajongóknak nyilván remek játék (én is élveztem, a mellettem ülő meg nem értette, min kuncogok olyan jókat), viszont nem engedi a filmet istenigazából szárnyra kapni. Az Ébredő erő... biztonságos. Túlságosan is az.

Úgy kell elképzelni a dolgot, hogy valaki szemérmetlenül/szemérmesen/zseniálisan (ezt még nem döntöttem el…) lenyúlta az Új remény teljes történetvonalát a főbb csomópontokkal egyetemben, viszont az eredeti trilógia hátterét adó politikai konfliktus helyére nem sikerült neki egy másikat kitalálni. Persze, van a gonosz Első Rend, akik a közelebbről meg nem határozott, de nyilván pozitív Jelenlegi Rendszer ellen harcolnak, tehát a maguk nemében ellenállók, nekik pedig ellenállnak… az Ellenállók. Az Első Rendnek elképesztő mennyiségű embere, fegyvere, űrhajója plusz egy halálfegyverré alakított komplett bolygója van, a Jelenlegi Rendszernek szemlátomást ötlete sincs, az Ellenállásnak pedig ott van a szokásos föld alatti bázis meg a háromszor tíz darab X-szárnyú. Ez így, ebben a formában az istennek nem áll össze. A fene se törődne vele egyébként (elvégre nem politológiai kurzusra fizettünk be), ha a karakterek annyira magukkal ragadóak lennének, de itt botlik meg igazán a dolog, ugyanis egyszerűen túl sokan vannak ahhoz, hogy a népmesei „jók és rosszak” szint fölé emeljük őket, mint ahogy ezt a film megpróbálja. Rey, a harcias-érzelmes női karakter sikerült a legjobban, az ő motivációi többségükben (többségükben…) érthetőek, van neki rejtélyes háttere, fejlődése, ilyesmi. Akár főszereplőnek is tekinthetnénk, bár jó kérdés, kit is szántak valójában főszereplőnek. Férfikarakterből viszont vagy Finnt, az angyali lelkű, áttért rohamosztagost kellett volna kihagyni, vagy az Ellenállás Legjobb Pilótáját (aki amúgy is abszolút pálcikaemberke a többiekhez képest), vagy – bocsássa meg az Úr, de Han Solót, vagy legalábbis egyes jeleneteit. Ennyi dudás egy csárdában már csak azért sem fér meg, mert akkor még nem is beszéltünk a negatív oldalon Kylo Renről és az ő lelki csipkéiről (meg arról, hogy egy ilyen bájzli nagy galaxisban hogy a viharban van az, hogy mindig mindenkinek mindenki a rokona. Ez se lenne baj egyébként, ha szépen, három részben el lenne szotyogtatva, mint anno, de csak úgy dőlnek ránk a rokoni szálak). A nagyszámú karakter szükségszerűen hozza magával azt a megoldást, hogy a szereplők időről-időre „dalra fakadnak”, vagyis nem tetteik és párbeszédeik alapján derül ki, mit éreznek, hol a konfliktus, stb. hanem kisebb monológokban elmondják, ezeket a monológokat pedig rendszerint egy-egy húszperces csata zárja, mintegy nyomatékul. A szereplőket nem sikerül szépen, egyenletesen végigvinni a filmen, amitől a történet egésze egy idő után lelassul (a baromi nagy és látványos akciójeleneteknek ugyanis a történet tempójához nem sok közük van), csámpázni kezd, aztán hirtelen lezárul, természetesen az obligát „lebegtetünk a második részhez” megoldással. Kár.

 De nem AKKORA kár. Kicsit olyan ez, mint a Mátrix és az Eredet összehasonlítása: a Mátrix kb. 20 évre meghatározta a filmipart, az Eredet meg egy látványos, nézhető, élvezhető, de hosszú távon teljesen feledhető film volt. Az Ébredő erő egyáltalán nem rossz. Gyerekek, felnőttek, rajongók és újonc nézők meg fogják találni benne azt, ami látványos és/vagy nosztalgikus és/vagy szórakoztató, el fognak menni a folytatásokra (én is), meg fogják venni a BB8 mintás vécéülőkét (én is), nyugiság és hepinesz tölti el a Föld bolygót. Az igazi nagy katarzis elmaradt, de azért szem nem marad szárazon.

A bejegyzés trackback címe:

https://kovacsne.blog.hu/api/trackback/id/tr528181378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása