Vérszomjas dínók, ivari identitásválsággal küzdő delíriumos emlősök és számos takonnyal, fütyivel és mássággal kapcsolatos geg: a gyermek ideális délutáni szórakozásban részesült
És bekövetkezendett vala két elkerülhetetlen természeti csapás: az első két rész sikerét gátlástalanul kihasználva elkészült a Jégkorszak3, illetve nagyobbik lányom elérte azt a kort, mikor gyermekünket először moziba visszük. A gyermek végül is egész jólnevelten rettegte végig a dolgot, mert ne legyenek illúzióink: a 8-9 évesnél kisebbek bizony nagyon félnek az ilyen filmeken, még akkor is, ha a tokaszalonnát is bézbólütővel szeletelő apuka ezt kikéri magának. Viszont nagyobb mennyiségű szinkron székletürítést a korosztálynál csak az az két perc okozott, mikor az új Harry Potter film előzetesét adták.
A történet kiskólás pohárban a következő: mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány saját makkját kergeti. Közben a kissé vegyes összetételű csordában a boldog legényéletnek vége. Mammutéknál közeleg az idő, mikor Ellie megelli a trónörököst, ezért Manny-n kitör az apuzárási pánik. Sid, az amúgy is pszichoszomatikus lajhár szintén családot szeretne, ennek legegyszerűbb módja szerinte az, ha anyává teszi saját magát, tehát sürgősen szerez három embernagyságú tojást, vidám lajhárpofát fest rájuk, és gondosan oktatja a túlméretes petesejteket a jómodorra. Diego, a tigris borzadva szemléli nyilvánvalóan elmeháborodott barátait, és újra vagány csúcsragadozóvá szeretne válni. Van még két oposszum, akik csak úgy l’art pour l’art teljesen hülyék. Közben mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány saját makkját kergeti. Sid adoptált tojásaiból hamarost cuki kis gyíkok kelnek ki. Mielőtt még a lajhár eltűnődhetne rajta, hogy "nahát, ami a Jurassic Parkban megette a Jeff Goldblum autóját, az pont így nézett ki, csak nagyban", megjelenik egy feldúlt T.rex, és visszaviszi a kicsiket a titkos földalatti dínóvilágba. Közben mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány saját makkját kergeti. Sajnos a T.rex Sidet is magával ragadja. Ez akár a történet egyik lehetséges végpontja is lehetne, de ehelyett családi örömök illetve csúcsragadozás ide vagy oda, a Manny-Ellie páros, a két oposszum és Diego azonnal a barátjuk segítségére sietnek. Segítőtársuk is akad, Buck a menyét képében, aki egyébként Ahab kapitánynak valami rokona lehet, mert állandóan a hatalmas dínóról vizionál, aki miatt elveszítette a fél szemét. Közben mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány saját makkját kergeti. Adrian Brody nem küzdött meg annyi valószínűtlen ellenféllel King Kong szigetén, mint hőseink, de a hepiend garantált, és minden orvosilag igazolható várakozásunk ellenére is csak valamikor a vége felé megy el mammutanyu magzatvize. Közben mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány saját makkját kergeti. Ja, egy fontos részletet kihagytam: mindannyiunk kedvence, a tikkelő motkány szintén barátnőre lel. Onnantól egymást, illetve egymás makkját kergetik.
Az alkotók mindent belepakoltak ebbe a filmbe, amivel a legkisebbeket meg lehet célozni. Voltak vérszomjas dínók, ivari identitásválsággal küzdő delíriumos emlősök és számos takonnyal, fütyivel illetve mássággal kapcsolatos geg, vagyis a gyermek ideális délutáni szórakozásban részesült. (Ne tessenek félreérteni: kimondottan kedvelem az ocsmány poénokat. Az agyoncsépelteket kevésbé.) A lányomnak az áldozatát elevenen megemésztő húsevő lilahagyma volt a kedvence, a mellettem hajtőig a pattogatott kukoricában röfögő anyuka meg poén nélkül is végigvihogta az egészet, miközben a kisfia jobb híján az én lányom kezét szorongatta. Így születnek a nagy szerelmek...
A pozitívumok közt említhető, hogy az alkotás nem próbál meg hatszáznegyven különböző filmes utalással kizökkenteni a történetből, mert a sztori nem annyira erős, hogy ezt elviselné. Összesen négy-öt kikacsintás volt a másfél órában, illetve kolosszális, szempillarengető Shrek-es kikacsintásnak tekinthető a kis szőrös lajhár és a marha nagy sárkány különös szerelme. Technikai szempontból említést érdemel a kitűnő szőrzetábrázolás. A 3D-s trükköket sajnos megfelelő mozi híján nem tudtam értékelni, állítólag viszonylag jól sikerültek, de nem eléggé számosak.
A negatívumok közé tartozott a film módfelett lapos, első négyötöde, ahol a legtöbb karakter maximum féldimenziós, viszont ehhez képest alig humoros. Az alkotók valószínűleg későn vették be a RedBullt, mert a Jégkorszak1, az Oroszlánkirály1 illetve a Bármimás1 tempóját és szellemiségét csak a legeslegutolsó monstre akciójelenetben tudták hozni, ahol magam is többször, harsányan. Vegyük viszont figyelembe, hogy a film célközönsége egyértelműen nem én voltam, hanem a lányom, aki fogvacogva bár, de kitűnően szórakozott.
Több kritika áradozott arról, hogy végre itt egy tisztességes gyerekfilm, tele cuki kis állatokkal, családi értékekkel, a barátság hatalmáról szóló példázatokkal, meg hasonló csodákkal. Akik ezt írták, azok valószínűleg 160 cm-rel és 60 kilóval születtek. A gyerek majd pont a családi értékekre fog koncentrálni, mikor a vásznon átrobog egy 15 méteres dinoszaurusz Dolby sztereóban. Ebből a szempontból a Jégkorszak3, akárcsak gyakorlatilag az összes többi gyermekfilm, gerinctelenül és alávalóan használja ki a filmtörténet összes nyálas kliséjét a B. Szülő ámítására, miközben a csemetére diszperzites vödörrel zúdítja az erőszakot és a fingóspoénokat. Ha azonban a gyermeket nem azért hordjuk moziba, hogy ott szocializálódjon és a társadalom hasznos tagjává váljon, hanem azért, hogy szórakozzon, erre a célra a Jégkorszák3 (akárcsak a zsáner szinte összes többi alkotása) tökéletesen megfelelő. A mi dolgunk mindössze annyi, hogy adagoljuk a rágcsálnivalót, és 90 percen át folyamatosan szolgáltassuk a hiányzó kontextust.
60% (Felnőttmércével. Lányom még nem tudja, mi az a százalék.)
