Olyan sok szépet és jót elmondtak már a Nemzet Eszei a Nemzet Testének igencsak hatásos reklám-megnyilvánulása kapcsán a (miszerint hogy a válás egyetlen oka a dagadt nő, szegény Jennifer Aniston, ha ezt tudja, legalább egy jót zabálhatott volna előtte….), csak épp a lényeget nem láttam még sehol megfogalmazva. Csatlakoznék tehát a Rettentően Okosak Klubjához (a Menzához, hehehehe….), és én is megmondom a tutit.
A Norbi-féle agresszív reklám lényege ugyebár az lett volna, hogy elválni akkora iszonyatos nagy tragédia, hogy a puszta említése is elég ahhoz, hogy minden nő megtérjen a Norbi márkájú 0% szénhidráttartalmú kristálycukorhoz. És pontosan itt van a lényeg. Tök mindegy, kinek a hibájából történt a válás, főleg azért, mert jobb helyeken, ahol a menyasszonyt nem kutyaláncon vezetik az oltár elé a kedves szülők, mindig mindkét fél hibájából történik (már ha a dologra a „hiba” a legjobb kifejezés). A válás nem tragédia. A válás belebegtetése nem ok arra, hogy csatlakozzunk Norbi zsírmentes szalonnával fel- és összekent papjaihoz. Nyilván egy goromba törés az életvitelünkben, és atavisztikus, állati érzelmeket és félelmeket hoz a felszínre, hiszen felbomlik a családközösség, ahová tartozunk. De nem élünk a dzsungelben. Ha kikerülünk a „csapat” oltalmazása alól, nem fog az első sarkon felfalni a leopárd. Ha akarunk, alapítunk egy másik csapatot, az előző esetből okulva esetleg egy sokkal jobbat, vagy nem okulva egy ugyanolyan rosszat. Ha nem akarunk, akkor nem. Akármit ordibál odabent a mindenkiben benne élő csimpánz, nem a fizikai létünk múlik a dolgon (nyilván elvonatkoztatva azoktól a ronda és sajnos egyáltalán nem ritka esetektől, mikor a válás kapcsán valamelyik fél egyetlen picula nélkül marad az élet viharában.)
Ha valakitől a férje a kilói miatt vált el, attól a férje előbb-utóbb így is, úgy is elvált volna. Ha lefogy, akkor a hajszíne miatt. Ha kopasz, akkor a „van az az izébigyó a hangodban, ami anyádban is úgy idegesít”. Aki tényleg, igazándiból menni akar – mindegy, hogy a férj vagy a feleség az - azt sajnos engedni kell, mert ha marad, az olyan szinten teszi tönkre mindkét fél életét, ami például a kapcsolódó evési zavarok miatt akár ronda elhízáshoz is vezethet…. Aki menni akar, az nagy valószínűséggel eleve nem akart maradni, csak annak idején a pillanat hevében esetleg jó ötletnek tűnt a családosdi. Sőt, lehet, hogy már a pillanat hevében sem tűnt jó ötletnek, de a kellemetlen dolgok kimondása soha nem tartozott a magától értetődő erények közé (pedig a kellemetlen dolgokon való titkos rágódás a kapcsolódó evési zavarok miatt akár ronda elhízáshoz is vezethet….) Inkább a házasság/párkapcsolat, mint hogy jöjjön anyám azzal az izébigyóval a hangjában. Vagy a kínozható házastárs szórakoztatóbbnak bizonyult, mint a háziállatok felakasztgatása.
Aki menni akar, annak csak végtelen hurokba pöndörödött, kínos mentális játék a "megyek-maradok-nem úgy gondoltam- f*t nem úgy gondoltam" szekvencia, amit a rátermettebbik félnek azért illik egy idő után megszakítani. Nem, a másikat nem lehet megjavítani, nem, a másik szemében a fogyókúra sem fog minket megjavítani. Az ilyesmi még a pszichológusnak is nehéz meló, a szerencsétlen laikust még az Anna-Peti-Gergő többszöri elolvasása se fogja ellátni az ehhez szükséges tudással (sőt….).
A válás – ha már itt tartunk – egyetlen fél számára tragédia, az pedig a gyerek. A gyerek (életkortól függően, nyilván) de tényleg úgy fogja fel, mint a világ végét. A csapat felbomlott, az éj leszállt, jön a leopárd. Itt sajnos már a szülők (mindkét szülő!) ügyességén fog múlni, hogy az állati ösztönöket sikerül-e felülírni emberi üzenetekkel. Máskülönben a keletkező iszonyatos érzelmi-egzisztenciális feszültség mind a gyerekkel maradó szülőben, mind a gyerekben evési zavarokat okozhat, ami akár ronda elhízáshoz is vezethet… Ennél már csak az rosszabb, ha a felek fogcsikorgatva együtt maradnak, és illedelmes csendben próbálják tönkretenni egymás életét, miközben a gyerek természetesen tudja, hogy az éj már réges-régen leszállt, és bármikor jöhet a leopárd. Egy ilyen helyzet a kapcsolódó evési zavarok miatt akár ronda elhízáshoz is vezethet….
Még egyszer: a válás oka nem az elhízás, és INTELLIGENS emberek esetében (akik pl. hadd ne mondjam, mit csinálnak Norbira meg a mások testi-lelki nyomorából élő összes többi önjelölt Messiásra, de benne van az eredetileg „döf” jelentésű, b-vel kezdődő ősi magyar szavunk is, ha az sz-szel kezdődő, „székelni” értelmű igét esetleg túl enyhének találnánk), szóval intelligens emberek esetében a válás nem tragédia, hanem a hibák beismerése. Ennek kapcsán baromi kellemetlen tud lenni, a válásnál rusnyább és őszintébb tükröt Velencében nem lehet csiszolni. De fogyással sajnos nem gyógyítható.
Utóirat: Kórosan elhízni kór nélkül nem dicsőség. Van az az állapot, amikor az agyonkínzott, rosszul funkcionáló testünk hisztérikusan röhögne az „úgy szeretem a testem ahogy van” megállapításon, ha tudna. Érdemes elgondolkodni rajta, mi vezetett el az „XXXXXXXXL aztán itt felfejtem egy kicsit a sniccerrel” konfekciómérethez. Lehet, hogy a sok kacat közt találunk egy másik velencei tükröt.
