Kovács és Kovácsné közös kritikája Avagy: Hű de kínos, hű de kínos, hű de kínos, ááááááá   ....hogy kedvenc ifjúkori Voga-Turnovszky slágeremet idézzem. No de indítsuk a kritika ívét valamivel távolabbról. A filmvígjáték műfaj darabjai családi szempontból eddig…

A végletekig hűvös és távolságtartó. Mint egy döglött kutya.    És helyenként a szaga is olyan. Pedig maga az ötlet nem rossz, még ha manapság kissé elcsépelt is: mutassuk be a szuperhősös mesét a nagybetűs Gonosz oldaláról. Ha egy olyan pökhendi feltörekvő kis…

Akkor most ez mi ez?   Van egy generáció – gyakorlatilag egyetlen egy – amelyiknek szinte minden tagja tudja, mit jelent az, ha Rahan megpörgeti a csontkését. Ez az a generáció, amelyik francia képregényeken nőtt fel, és bensőséges viszony fűzi az összes tébolyult…

A film, ami ARANYOS. Csupa nagybetűvel.   Szomorú, de így van: öregszem. Alig egy évvel ezelőtt a fenti jelző használatát élőszóban avagy írásban undorral utasítottam volna vissza. Még hogy aranyos... Hát piha. Ilyeneket anyám szok mondani. Ami meg nem „aranyos”,…

 ...de most tényleg, mi a fenét lehet írni egy filmről, amire reggel 10-kor sorba kell állni?   ....mert az eltökélt Harry Potter rajongó az az én ilyen vagy amolyan véleményemtől függetlenül úgyis megnézi, akit meg az egész hidegen hagy, azt meg majd pont én fogom…