Kis piros vödrömmel
Battyogok a sárban
Nagyhatalom vagyok,
Lám, éti csigában.
A büdöske között
meztelen is akad
Ajkamon olyankor
Rút káromlás fakad.
Én legszívesebben
Az összeset kinyírnám
Fandangót táncolnék
Egész nap a sírján.
Sóznám a rohadtat
Habozzon a szája!
Halálzóna lenne
A háztájim tája.
Ám a naiv gyermek
Az ártatlan puttó
(Tartásának ára
Havi kétszáz bruttó)
Sajnálja a csigát.
Az olyan kis édes,
Akkor is, ha amúgy
Tapintása kétes.
Anya, hagyjad élni!
Így könyörög nékem,
Ilyen szemet nem látsz
Japán mozgóképen.
Anya hát a csigát
Szépen összegyűjti.
(Amúgy gondolatban
A gázkamrát fűti...)
Van a kisvödörben
Almája, avarja
Tornyosul is benne
A csiga meg a szarja.
Viszem ki a rétre
Nékem ez a fátum
Jövőre meg ott lesz
A csigarezervátum.
Egy vödör minden nap
Ha már megígértem.
Nincs is fű mostanság,
Csak csiga a réten.
De még mindig jobb így
Ez az egy vigasztal
(El is vagyok telve
csigával, malaszttal...)
Mintha a lányom is
Olyan állat volna
Kinek eső után
Nincsen is más dolga,
Mint az utcán járva
Csigákat hajszolni,
Csigákra taposva
Sós csipszet majszolni,
A csigába látni
Minden ellenségét,
Kiontani ezért
A testnedvét vagy vérét.
(Nem tudom, mert anno
Azt nem véstem észbe
Hogy pontosan milyen
A csiga keringése)
Büszke vagyok, íme
Szelíd gyermekemre,
Más ily meghatólag
Nem hat a lelkemre.
Lengedez a vödör
Dacolok a sárral.
Titokban végzek majd
A pincebogárral.
