Mindig is mondtam az uramnak, hogy nem kell nekünk komedicentrál a rengeteg pízért, elég bekapcsolni reggel a híreket a rádióban, és egész napra elegendő muníciónk lesz a röhögésre. Nekem már akkor rángatódzott az arcom, mikor azok, akiket kizárólag azért fizetnek, hogy okosabbak legyenek nálam, kitalálták, hogy a kötelező hittan és/vagy/ráadásul/legjobbmindakettőtabbólnemlehetbaj erkölcstan majd megjavítja azokat az angyalarcú kislányokat és kisfiúkat, akiket a hangsúlyozottan nem létező családi erőszak kereteiben kétnapos koruk óta vernek, megaláznak, vagy csak szimplán, elegánsan elhanyagolnak. (Hoffman Meséi Rózsi néni ehhez azt is hozzátette a gyerekeim évnyitóján – milyen helyekre járatom a kölköket, ezekbő’ se lesz semmi.... – szóval Rózsi néni azt is hozzátette, hogy ha esetleg netán tán még a Jézuska és a Tízparancsolat is csődöt mondana, na akkor majd a Kodály módszer, és a népdal-power, mert a népdal ad nekünk erőt és mindent legyőző akaratot. Ezen konkrétan annyira hangosan mosolyogtam, hogy ki kellett vezettetni a jeles eseményről, hiába magyaráztam, hogy de hát én csak elképzeltem, ahogy a napi 18 órában 'Szólj, síp, szólj' és 'Egyél libám egyél már' témakörben szelídített viszkis rabló egyszemélyes kommandó keretében foglyul ejti Eminemet és átadja a magyar hatóságoknak).
De a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete immár tényleg adamsandleri magasságokba emelkedett (miközben én évek óta azon tűnődöm, ki a fenék lehetnek ezek, szülő is vagyok, magyar is vagyok, egyesülni is szeretek, de engem ugyan még nem keresett senki....), miszerint hogy erkölcstant azt csakis feddhetetlen erkölcsű tanászok taníthatnak (még jó, hogy ezt nem tették hozzá, hogy „de csak akkor, ha férfiak”, lévén a nők közismerten a sátán cimborái, kivéve azt a pár órát amikor épp társadalmilag hasznosan szülnek). Elképzelem, ahogy a feddhetetlen erkölcscsősz kiáll az osztály elé. „Tant’ bácsi kérem, mi az a koton?” „Nem tudom, fiam.” „Tant’ bácsi kérem, mi az az orgazmus?” „Na arról még csak nem is hallottam, fiam.” Egy kicsit olyan lesz az egész, mint amikor a katolikus pap házassági tanácsadást szervez. (Isten bizony nem akarom se a papokat, se a katolikusokat buzerálni, túlnyomó többségük ugyanolyan ember, mint én, csak egy frusztrált de annál hangosabb kisebbség hiszi azt, hogy felekezeti alapon jobbak, mint bárki más. De ha már a politikusokon számon kéri az istenadta nép, hogy „Életében nem dolgozott, mi a francot szól bele?” akkor a fent írt nép legyen szíves következetesen végigvinni az analógiát...)
Még csak azt se mondom, hogy egy normálisan működő világban nincs erkölcstan az iskolában. Miért ne lenne. Behívják pl. Keith Richardsot órát tartani. Az öreg harcos kiáll a pulpitusra, és megkínálja Pistikét egy spanglival. Pistike örömmel elvenné, mire Keith: „Oszt ídes öcsém, ezt a riffet el tudod-é nyomni a gitáron, de úgy, hogy százezer ember tomboljon rá, és női bugyik röpüljenek a színpadra?” Aztán a jó Keith bácsi elmagyarázná, hogy 1. bár élénken drogozik a mai napig, egyáltalán nem a drogok tették naggyá 2. ami naggyá tette, azzal annyi pénzt keresett, hogy futotta belőle vagy három teljes vércserére és különben is, a teste mára szinte kizárólag szintetikus anyagokból van 3. attól, hogy a Stones tagjai naggyá és drogosokká lettek, még adózási okokból simán lemondták az edinburghi koncertjüket (ez utóbbit Kovács anyuka az életbe nem bocsájtotta meg a rock’n’roll legendáknak, gitárhiró bácsi is csak az illúziórombolás végett mesélné el, hogy a kölkök lássák: voltaképp nincsenek is legendák meg hirók, csak emberek, hihetetlenül sikeres emberek.) De be lehet hívni órát tartani Micikét is, a szemétégető mellett iparűző kurvát. Meséljen már egy jót az életéről, de most akkor őszintén. Hova is jut PONTOSAN az, aki nem tanul, veszni hagyja a bármilyen tehetségét, és azt hiszi, hogy majd a világ szívességeket fog neki tenni. (Persze behívhatják valamelyik celebet is, akinek papírja van arról, hogy soha nem járt Dubaiban seggbekoki munkakörben. „Gyerekek, én ehhez értek, van műcsöcsöm, meg stricim, meg szép ruhám meg Porschém.  Vagyunk vagy százan, közülünk 50 minden éjjel a párnájába zokog, 49 öngyilkos lett vagy agyonverték, és van egy, akinek nagyon, de nagyon bejött, most ő veri agyon a többit. Szerinted te melyik lennél, Klárika?”
A gyerekekre csak az őszinteség hat, ha esetleg a Magyar Szülői Kóconfüggő Fityfiritty ezt eddig nem vette volna észre. Miről fog beszélni őszintén a feddhetetlen? Legfeljebb arról, hogy fogalma sincs semmiről (mondjuk ha ezt ki meri mondani a vérszomjas kisragadozókból álló harmincfős osztály előtt, akkor le a kalappal, már elért valamit.) A gyerekek jobb esetben hülyére unják magukat, közepes esetben megdobálják krétá....ja nem, interaktív táblával, legrosszabb esetben meg lelkesen nekilátnak kipróbálni azt a sok izgató izét, amiről a tantó bácsi nyilván azért nem beszél, mert meg akarja tartani magának az összes élvezetet a piszok.
Én már csak egyet szeretnék megérni ebben az életben: hogy lássam, ahogy a Magyar Szülői Közösület lenyomozza az erkölcstan-oktatók feddhetetlenségét. Béla apuka turulmintás lakkbőr tangában, kezében diszkréten lobogó tesztlapokkal ráront ráront a gyanútlan jelöltre, és közben írja a pontokat. „A jelölt a) rögtönöz egy 45 perces előadást az egyetlen és üdvözítő heteroszexualitásról – 10 pont b) sikoltozva elszalad – 5 pont c) lehajol – alkalmatlan.”