Akácafába bele se kóstol

 2014.03.14. 14:23

Ha még egyszer meghallom a Gondolatrendőrség által összeállított Garantáltan Nemzetbiztonságos Híradóban, hogy Hős Hazánk már megint a térdére fektette az Európai Uniót, aztán akácágakkal kiverte a valagát, én isten bizony kivágom a rádiót az ablakon. Könyörgöm, tisztázzuk már a dolgot, ha még egyáltalán lehetséges - mert egyébként nem csak az Intelligenciaellenes Liga lúgozza itten az agyakat, az ún. „szabad” liberális portálokon is többet lehetett olvasni az akáckérdés mókás politikai vonatkozásairól, mint mondjuk magáról a konkrét akáckérdésről, ami - lássuk be - ezen portálok részéről nem szép, ésdesőtviszontegyébként eléggé ostobácska és méltatlan dolog.

Az Unióban még 2013-ban született egy javaslat, hogy európai szinten, egységes fellépéssel korlátozzák az inváziós (azaz nem őshonos, viszont a számukra új környezetben viharos gyorsasággal terjedő) fajokat. Ez önmagában nem az ördögtől való, sőt. A gyengébbek kedvéért inváziós faj pl. örök kedvencünk, a parlagfű is, de ide tartozik a kiirthatatlan, évi százcsillió magot hozó betyárkóró, az aranyvessző (ami ugyan nagyanyám szerint egy nagyon szép és igénytelen virág, de akkorára nő, hogy rókát lehet benne vadászni, és gajra vágja a nádasokat meg az erdőszéleket) és még egy rahedli egyéb jópofaság is. Mármost Magyarországon az ötlet az akác miatt verte ki a biztosítékot. Nyilván van is benne valami, hogy az akác mézelő faj, meg nálunk speciel az egész utca azzal fűt, mi több, nekem a kertemben a galád uniós környezetvédelmi rohamosztagosok elől eldugva lakik egy igazoltan száz éves, 20 méter magas példány, nagyon szeretjük, és sok kedves emlékünk fűződik hozzá (pl. mikor megpróbáltuk levágni róla a száraz ágakat, és Kovácsné alatt leszakadt a létra, a térdét csapkodva röhögő Kovács pedig fenn rekedt a garázs tetején).
Az egységes fellépésre viszont nem azért van szükség, mer az a Hitler-bajszos Angela Merker jódógába már azt se tudja, micsinyájjon, hanem azért, mert a kedves inváziós fajok azok nem állnak ám meg az országhatárokon az útlevelüket lobogtatva, eszükben sincs, ehelyett a lehető legnagyobb örömmel terjeszkednek akár évi több száz kilométert, jobb esetben csak radikálisan csökkentve a helyi biodiverzitást (biodiverzáns… biodigitál… mi van má’??? Most az kit érdekel, haverom, de őszintén…), rosszabb esetben viszont igen komoly gazdasági károkat is okozva.
Az akác tehát egyrészt remek mézelő növény, népszerű tüzifa, és még csak nem is véletlenül került hozzánk, hanem direkte behozták, hogy a fránya homokot megkösse. Az érem másik oldala pedig az, hogy az akác, miközben a zizegő szárnyú cukker méhecskék legelésznek rajta bájosan, tökéletesen tönkreteszi a talajt (furcsamód úgy teszi tönkre, hogy annyira telenyomja nitrogénnel, hogy ott a szegényebb talajhoz szokott őshonos növények többé meg nem élnek, imádja viszont az akácos talaját példának okáért a csalán…),  és úgy terjed, mint a veszett fene (mikor a mi akácunk még aktívabb időszakát élte, évente legalább harminc-negyven sarját kellett kiirtanunk, melyek a kert legtávolabbi sarkában is megjelentek, a terasz közepéről nem is beszélve), az értékesebb fák elől véve el a területet. Jelenleg a hazai erdőknek valami egynegyede már akác.
Az Unió tehát egységes fellépést sürgetett az inváziós fajok ellen, aztán viccesen azt mondta, hogy a tagállamok jelezhetik, ha nekik valamelyik megszálló nagyon a szívükhöz nőtt. No most azt senki ne gondolja, hogy a tagországok valamennyien megvert vak komondorként lapítottak, miközben Hős Hazánk Képviselője ennen mellét verve meghágta a barikádot, foga közt egy akácmintás lobogóval. (Vagy felhágott rá. Jelen szövegösszefüggésben mindegy.) Egy túrós pitét. Gyakorlatilag az összes tagállam habos szájjal ugatni kezdte az egységes uniós szabályozást képviselő nyájas teleholdat (az egyetlen kivétel Olaszország volt), de a nemzetközi sajtó szerint a legnagyobb ellenállást a magyarok….  helyett a britek, a dánok és finnek fejtették ki. A britek ágálni kezdtek  a vízijácint miatt (de hogy miért pont… dilisek ezek a britek (: ), a dánok az amerikai nyércért (melynek bundája kedvelt szőrmeipari alapanyag, v.ö. “nerc”), a finnek meg a fene tudja miért, ezt speciel nem volt türelmem megkeresni. Igen, igen, a magyarok meg az akácért.
No most azt azért lássuk be, hogy itt mindenki hülye volt egy kicsit. Az Unió rettentően szerencsétlenül nyúlt hozzá az egész (létező és fontos) problémához (no nem mintha szerencsésen hozzá tudott volna nyúlni, az Unió végül is nem más, mint egy zsák zéró jövőképpel rendelkező bolha…), Magyarország meg olyan, amilyen, a népet nem kell tájékoztatni, mert a végén még gondolkodni kezd az anyjába, az akác meg legyen hungarikum, mert ez a szó tökre teccik, hasonlít az Unikumra, mely utóbbi igen kellemes zamatú ital.
Átfogó uniós szabályozásra az inváziós fajok ellen igenis szükség van, főleg, ahogy vadul megfele a klíma– nem azt mondom, hogy globális felmelegedés, isten ments, az olyan áltudománytalan, csak azt mondom, hogy egyre többször engedi meg a téli hőmérséklet olyan nem őshonos fajok áttelelését, amik egyébként szépen megfagynának – szóval egyre több olyan fajjal kell szembenéznünk, melyek néhány év alatt komplett mezőgazdasági ágazatokat tehetnek tönkre (miközben majd aktuális pártunk és kormányunk a hungarikum árnyékában állva elmagyarázza, hogy ez azért van, mert csak, ha a takonytól félvakon bele nem hanyatlik előtte a parlagfűbe.) Magyarország feladata tehát nem az, hogy elegánsan kinyújtsa a karját, felemelje a középső ujját, majd az alkarját ütemesen fel-le mozgatva méltasson egy komplett törvénytervezetet, annak értelmezve történő elolvasása előtt, hanem az, hogy konstruktív javaslatokkal álljon elő, nyilván anélkül, hogy a méhészeket meg a tüzépes Béla bácsit megfosztaná a megélhetésétől.
Legfőképpen pedig nem az a feladata, hogy saját lakosságát (sajnos egyre több joggal) komplett hülyének nézve kokikról meg sallerekről hablatyoljon.

Olvasmánynak hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül ajánlom az alábbiakat:
http://www.hsi.org/world/europe/news/releases/2014/01/invasive-species-legislation-013014.html
http://www.europeanvoice.com/article/2014/january/meps-water-down-invasive-alien-species-proposal/79511.aspx
http://www.publications.parliament.uk/pa/cm201314/cmselect/cmeuleg/83-xxxi/83xxxi.pdf
http://molnar-v-attila.blogspot.hu/2014/02/a-feher-akacrol-es-az-europai-bizottsag.html

illetve szinte bármit, ami a Google-on a „proposal invasive species derogation” keresőszavak mellett feljön. Továbbá el fog jönni az a pillanat, mikor egyszer csak majd azt ajánlom, hogy küldje külföldre a gyerekét az, akinek kedves az ivadék élete és mentális integritása, mert ha ebben a szellemi lábfürdőben fog felnőni, ahol egy nyomorult akácfa vonatkozásában is az interneten kell híreket és információkat keresgélni, akkor sok jövője nem lesz (:

A bejegyzés trackback címe:

https://kovacsne.blog.hu/api/trackback/id/tr665860255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S***ci 2014.03.14. 23:05:37

Ha jól tudom, az akác nem a homok megkötésére kellett, hanem a homok megkötésére telepített szőlő szélvédelmére...

De egyébként igen, max. azért kellet volna küzdeni, hogy az akácot ne kelljen azonnal, lángszóróval...

Kovácsné · http://kovacsne.blog.hu 2014.03.14. 23:23:06

Nem tudom, mi még az agráron kimondottan úgy tanultuk, hogy "futóhomok megkötése" de mondjuk lehet, hogy épp félálomban voltam (:

Rilla B 2014.03.19. 20:52:29

<Off> @Kovácsné, így ismeretlen ismerősként is szurkoltam Neked ma este. Sajnálom, hogy végül nem jött össze. (Talán, ha korábban szurkolok, és nem az adás ideje alatt ;) ) Leld örömed a családodban, a munkádban és a blogolásban. </Off>

papugaja 2014.05.12. 16:31:16

@S***ci:
Az akácot a 18. században kezdték telepíteni az Alföldön, a szőlő viszont csak a 19. század végétől kezdett áttelepülni a hagyományos hegyvidéki/dombvidéki termőhelyekről.
Ennek oka a filoxéravész (szőlőgyökértetű) volt, ami gyakorlatilag kipusztította az ültetvényeket. A homokon viszont nem él meg ez a kártevő, ezért oda települt át a szőlőtermesztés, amíg nem jelentek meg az ellenálló alanyokra oltott fajták.
süti beállítások módosítása