Készült a Filmmagazin számára 2011. június 28-án, csak a Filmmagazin ebben a hónapban nem jelenik meg.
VIGYÁZAT! NYOMOKBAN SPOILEREKET TARTALMAZHAT!
Az Egyesült Államok a gyarmati sorban élő hangyapénisznyi, negyedik világ-beli falvak egyhangú napjait éli. Az ideiglenesen örökre ott tartózkodó, a helyiek számára teljesen idegen gondolkodású és kultúrájú nagyhatalom technikai fölénye egyszerűen elképzelhetetlen, és mint ilyen, megkérdőjelezhetetlen. Szerencsére a megszállók a viszonylag barátságosak , már amíg a megszállottak őket támogatják egy olyan konfliktusban, melyhez amúgy alapvetően a világon semmi közük nincs. Cserébe a lenyűgöző technológiából ippeg annyit kapnak, hogy az ellenséges nagyhatalom aljas ügynököket biztonsággal ki tudják bökni, illetve a barátságos nagyhatalom néha-néha elnéző fejcsóválással segít kiporolni a szomszéd falucskák (arabok, oroszok, stb.) lakóinak a valagát. Mondom, béke és boldogság, néhány apróbb incidenstől eltekintve, mint mikor pl. nagyhatalomék a huszadik szomszéd köpetnyi településen legyaktak valami piramist, vagy mit.
Mint a fentiekből ez valószínűleg nyilvánvaló, Kovácsné valóban nem tudja megbocsájtani a Transformers 3-nak, illetőleg Optimus Prime-nak Chicago lerombolását és a kedves lakosság kiirtását. Eddig még úgy sajnálta az ember az autobotokat, most tényleg, hát nem elűzték őket otthonról, szegény párákat, meg milyen kedvesek voltak, mindig segítettek az öröktini Shia LeBeowulfnak megoldani a nőproblémáit, meg megmentették a Földet az álcáktól. Voltak kisebb anyagi- meg emberáldozatok, de semmi különös.Ám az autbotok most túllépték az ingerküszöbömet, és nem csak azért, mert a harmadik rész olyan hosszú, hogy gyermekeimnek sikerült nem kevesebb,mint háromszáznegyven darab matricát kiragasztani a lakásban mire hazaértem, édesanyám mosolygós és megértő felügyelete mellett, pedig ő annak idején egyetlen rongyos Szandokánért egy teljes hónapig üvöltött velem.
Amúgy ez a rész indult a legígéretesebben mind közt. Régi filmbejátszásokból és vadiúj szintetikus adalékokból rendkívül szórakoztatóan összevágott képsorok mutatják be, mekkora marha nagy Transformers űrhajót talált Neil Armstrong meg Buzz Aldrin, mikor annak idején leszálltak a Holdra.Csernobil természetesen az alien technológia miatt robbant fel, amit a hülye oroszok nem tudtak kezelni. Apránként kiderül, hogy az űrhajó részint a jó autobotok legendás fővezérét, Őrszemet tartalmazza, részint pedig több száz ún. oszlopot, melyek segítségével teleport kapu építhető, az meg mindenféle célból igen praktikus, a gonosz Megatron aljadék emberi csatlósa (Patrick Dempsey) segítségével pl. egy teljes bolygót, mégpedig a Transformerek őshazáját, Cybertront szeretné vele ideteleportálnia szomszédba, hogy emberi rabszolgák segítségével újjáépíthesse. Közben Sam Witwicky (Shia LeBeouf) a Szőke Guminő(Rosie Huntington-Whiteley) oldalán már alig várja, hogy megmenthesse a világot. Pedig amíg ők színre nem lépnek, volt remény, hogy valami normális filmet fogunk látni.
Nem az a baj a Transformers 3-mal, hogy túlteng benne az akciózás meg a képtelen hülyeségek, hogy a két és fél órás film utolsó két órája pont olyan, mint Baldrick verse a német ágyúkról („Bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm....”). Elvégre az ember azért megy be a moziba, hogy az autobotok és az álcák, illetve a mindenféle sérülésnek makacsul ellenálló humán segítőik epikus küzdelmének tanúja legyen, ha lelki megrázást akar, akkor máshová megy, vagy otthon marad és éjjel fél háromkor megtekinti valamelyik tévéadón a Filmtörténet Nagyjai Inszomniásoknak című sorozat aktuális darabját. Az sem baj, hogy ennek az akciózásnak semmiféle célja és értelme nincsen, megszoktuk, nem vártunk sokat, bár az ember néha úgy érzi, mintha egy Wagner operára ült volna be, ahol a főhős teljes másfél óráig énekel arról, hogy bele fogja majd lőni a nyilát az ellenbe, és 1 óra 31 perckor mellélő. Az sem baj, hogy minden fordulatot előre tudunk, már hogy a bánatba ne tudnánk, nem vagyunk teljesen idióták.
A baj az, hogy valaki már megint azt hitte, hogy az agyoncsavart történet egyenlő az intelligens, netalán tán izgalmas történettel. Már megint nincsenek karakterek, már megint tragikusak a viccek (kivéve azt a néhányat, ami annyira borzalmas, hogy az már jó, meg a szenzációs önreflektív parodikus elemeket, melyek viszont a film hitelességén rontanak elég sokat). Már megint nincs kivel azonosulni, már megint sikerült előteremteni valakit , aki idegesítőbb, mint Megan Fox (sőt, meg kell hogy mondjam, Megan Fox egy szimpatikus klasszika filológus az új nőcihez képest). Már megint egy film, amiben egy akkora színész, aki az egész stábot nyugodtan meg tudná enni reggelire lekvárral – jelen esetben John Malkovich – eljátszik valami háromperces borzalmas mellékkaraktert egy k. nagy adag pénzért. Már megint egy olyan harmadik rész, ami a Csillagok háborúja második első három részének vagy a Karib-tenger kalózainak a legrosszabb hagyományait követve az összes létező karaktert – az állatokat is - összeszedi az előző részekből, ha szükség van rájuk, ha nincs, vö. mítoszteremtés. Nem marad nekünk más, csak a grafika, a látvány, meg a 3D, ami mind nagyon szép és kívánatos, de ilyen terjedelemben valami embertelenül unalmas.
És Optimus Prime igenis monnyon le. Aszondja - vigyázaaaaaat! Hű mekkora spoiler jöööön! -a rossz útra tért Őrszem az Optimus Prime-nak egy adott ponton, hogy „Az a te bajod, komám, hogy folyton a kisebbség érdekeivel foglalkozol, mikor pedig csak a többségére kőne figyelni” (Nem szó szerint ezt mondja, de valami ilyesmit.) Ebből ugyebár nyilvánvaló, hogy az a faszacsávó, aki a többség érdekeinek érvényesítése mellett a kisebbségről sem feledkezik meg. Ez a faszacsávó lenne ugyibár Optimus Prime, aki épp az imént hagyta, hogy az álcák a Világok harcából kölcsönzött ötletes lőfegyvereikkel parádézva mintegy kétmillió chicagói lakosból csak a gatyájukat hagyják meg, abból a célból, hogy (idézem)„az emberiség rádöbbenjen arra, hogy szükség van az autobotokra”. Nem, nem, hölgyeim és uraim, az autobotokra Michael Bay-nek meg az ő bukszájának van szüksége. Nekem meg vagy valami őszinte és sallangmentes lövöldözősre, ahol X belátható időn belül és az emberi elme adta keretmátrixban értelmezhető okokból katartikusan legyőzi Y-t, és a bonyolultabb szociológiai kérdések le vannak szarva, vagy valami mélyen emberi drámára, ahol X és Y harcának eleve nem lehet hosszú távú győztese, mint ahogy általában az emberek közti harcnak sose nincs is. Nem pedig egy végtelenített epizódra egy posztmodern Bebe tévés altatóból, ami akkorát próbál durranni, hogy nem tud belőle kimosakodni.
Azt mondja a legvégén az Optimus Prime a békésen füstölgő túlélőknek Chicago romjai felett, hogy „Hát gyerekek, van ez így, meg olyan van, amikor azt hinnétek, hogy most aztán tényleg itt hagytunk benneteket, de ne aggódjatok, soha az életben nem fogtok tőlünk megszabadulni”. (Nem szó szerint ezt mondja, de valami ilyesmit.) Most, hogy így belegondolok, egészen életszagú ez a Transformers. Félelmetesen az.
