Floppyka soha nem volt egy gazella
(Vagy az Elléből öltöző Gizella)
Sántikáló páros rímes szerkezetben
A büdös nagy medvét imhol felvezettem. 

Nem volt néki párja hajdanán
Mikor lendületből átúszott az Al-Dunán.
Ráadásul hosszában. Mert azt tudnunk kellő,
Ikertéglányi fejében nincsen agy, csak szellő.

 Floppyka oly vén már, mint az éjszaka.
És a korral csöppet sem javult a szaga.
Mégsem tűnt el még a nárciszok bakója
Mint az a bizonyos disk, egykori névadója.

 A rettegést keltő, impozáns mellkas
Immár impozáns valaggá lényegült.
Kukást reggelizett és postást vacsorázott
Aki mostanság már egész nap csak ül.

 Az egyetlen kapu, mit messze elkerültek
Jehova tanúi, s egyéb átszellemültek
Az volt egykor, ahol Floppyka dohogott
Miközben szemében pokoltűz lobogott.

 De jaj, becsönget már boldogtalan, boldog
Nem kapkodja el a kutya a dolgot.
Visszafelé jövök a színes hírlevéllel
Mire ő felébred, nagy dúrral és dérrel.

Egekben a diasztolés, szisztolés
Floppy kutya már megint a kertben ás.
Lenyeletném vele a kapanyelet nyomba’
De tudom, hogy öreg, és gyenge már a gyomra.

Floppyka az egy és elpusztíthatatlan
Nem fog rajta idő, betegség vagy Batman.
Fog ő még a sírhantomon táncikálni,
Sírkövemről gipszstukkókat ráncigálni.