Előszó gyanánt annyi kívánkozik ide, hogy teremtő Atyaúristen, ezt a cikket 1997-ben írtam... Még a ballagási újság számára készült az egyetemen, de isten tudja, miért, végül nem adtam nekik oda. Most leltem rá nagytakarítás közben a szekrény aljában. Bele se merek gondolni, hány év telt el azóta. Meg abba sem, hogy változott-e valami azóta.

Na, felebarátaim, ez is megvan. Hehehe, a többiek még egy hétig gürcölnek, utolsó óráikat is a statisztikák elemzésével töltik, én meg lazán, trillázva keresek egy könyvkötőt, és a határidő előtt egy héttel leadom a diplomámat, mert értelmesen beosztottam az időmet, nem lógtam a kocsm... Oké, akkor maradjunk annyiban, hogy értelmesen beosztottam az időmet. Nem kell mingyá kötekedni. Aki akart, tudott előre tervezni, ennyi a lényeg.
Kényelmesen hátradőlök a székben. Mindjárt jön a tanszékvezető, szépen elmondja annak a nagy rakás kialvatlan, szerencsétlen balféknek, hogy hol szúrták el, hány száz sort kell még pótlólag beiktatni az egyoldalas irodalom-feldolgozásba (résen kell ám lenni, a könyvtár 11 és fél 12 közt van nyitva random 10 percre, külföldi folyóiratokat meg külön rendelni kell, és még akkor is egy hét az átfutás, ha a konyhás nem felejti el, hogy a kelkáposztával együtt az Bulletin of Entomological Researchet is el kell hoznia Pestről...). Szóval a lúzerek csak izzadjanak a félkész fércművük fölött. Engem vár a tavasz.
Aha, a tanszékvezető most fejezi be az előttem ülő megalázó leckéztetését, a tekintete átsöpör felettem, mint takarító néni az aula márványpadlóján szendergő részeg másodévesen...
Hajnalka. HAJNALKA?! Dejszen az én vagyok! Jó lesz odafigyelni, biztos gratulálni akar, hogy ilyen hamar kész lett a diplomamunkám, esetleg átnyújtja a Tanszék Vaskeresztjét. Hogy mi van?! Hogy írjak hozzá néhány bevezető sort a pipacsok biszexuális...
- Na de Tanár Úr, az én diplomamunkám a brontoszauruszokról szól és különös tekintettel! – üvöltök fel. Természetesen magamban. Elvégre ez itten a tanszékvezető, akinek bölcs uralma alatt reménytelen doktoranduszok generációi babrálják a hülye biszex pipacsokat vagy harminc éve, én meg az, aki itt akar majd PhD-zni a brontoszauruszokból.
Ja, és legyek szíves beiktatni itt-ott 10-15 oldalacskát a magyar güzütenyésztés nemzetközi vonatkozásairól, mert a tanszék jelentős eredményeket ért el ezen a területen. Na de mi a fészkes franc köze van mindennek a brontoszauruszok tartási technológiájához (különös tekintettel az egyes alfajok fejési technológiájában mutatkozó különbségekre), amit pont modernsége és gyakorlati alkalmazhatósága miatt választottam... Szörnyű gyanú körvonalazódik a fejemben. Hiszen ennek az embernek fogalma sincs, hogy az én munkám miről szól! Igen, az a bizonyos MUNKA, melyet gondosan hamisított adatok adatok rossz feltételezéseken alapuló hibás feldolgozásával lelkiismeretesen elvégeztem.
Majd jöjjön fel a szobámba – így a pedagóg – adok magának egy-két cikket, amit csekélységes szerénységem írt, azt beleteheti a dolgozatba. Aranybetűkkel, ha nem túl nagy kérés.
Máris indulok, elvégre a brontoszauruszok tartási technológiája (különös tekintettel az egyes alfajok fejési technológiájában mutatkozó különbségekre) nem lehet teljes a Tanár Úr fantasztikus brillantinjai nélkül. Útközben kapok még néhány praktikus szerkesztési tanácsot („Az csinál, amit akar, de ez legyen benne”) és máris az ölembe hullik egy százötven kilós monográfia. A vízipockok több lépcsős nyereg alá szoktatásáról a rettegett Terembura akadémikustól. Mi a...
- Tanár Úr, elnézést, hadd szabadjon a fülébe óvakodnom suttogóra fogott érdeklődésemet, miszerint a konzulensem nekem azt mondta...
- Ki is a maga konzulense? Hát mit ért ő ehhez az egészhez? A Terembura akadémikus urat tán ismeri? Na ugye. Nem a maga konzulense vadászott muflonfiókákra az Akadémikus Úrral, igaz? Itt az ideje felnőni, kisasszony, a muflon sem tojik akárkinek tojást, a megfelelő hozzáállás... az meg szintén hasonlóképp. Mert itt kérem nagy átszervezések lesznek. Maga csak hallgasson és figyeljen, és főleg csinálja meg nyugodtan ezt a dolgot, ami ugyebár itten ez a szakmérnöki disszertáció... Jó, akkor diplomamunka. Fő az, hogy az akadémikus anyjára itt legyen benne egy kereszthivatkozás. Nem fogja megbánni. A konzulensének meg én a maga helyében mostantól nem nagyon köszönnék. Érti, ugye...

A diplomám a brontoszauruszok tartási technológiájáról (különös tekintettel a vízipockok egyes alfajainak fejési technológiájában mutatkozó különbségekre a pipacsok és güzük biszexuális viselkedésének függvényében) pont egy héttel a határidő után készült el, és a nagyanyám kötötte be egy alig használt Népszabadságba. Végül is nem baj. Fő az, hogy újabb lépést tettünk az éhező emberiség felruházásának megoldása felé. Én meg izgatottan várom Terembura akadémikus trónra lépését és tegnap már háromszor nem köszöntem a konzulensemnek.